Etetni kell a juhot, ha nyírni is akarjuk.
Nekem nincs titkom. És neked?

MENÜ

anna anderson           Az Anasztázia-rejtély

Két évvel az orosz cár és családja kivégzése után, 1920 februárjában, egy fiatal nő öngyilkosságot kísérelt meg: egy berlini hídról a mélybe vetette magát. Kimentették a folyóból, de kórházba szállítása után nem tudott személyazonossági okmányokat felmutatni, és nem volt hajlandó elárulni a nevét.

 

 

A kórház orvosai úgy döntöttek, hogy elmegyógyintézetbe utalják, ahol valaki felismerte: az illető határozottan állította, hogy a fiatal nő nem más, mint az orosz cár lánya, Tatjána főhercegnő. A nő tagadta, hogy Tatjána lenne, de valamivel később közölte, hogy ő a cár másik lánya, Anasztázia hercegnő. Elmondta, hogy a kommunista kivégzőosztag katonáinak bajonettje tompa volt, ennek köszönhetően élte túl a gyilkossági kísérletet. Az egyik katona, akit azért küldtek vissza, hogy eltávolítsa a holttesteket, észrevette, hogy életben van, és Romániába menekítette.

 

A fiatal nő azt állította, azért jött Berlinbe, hogy megtalálja a nagynénjét, Irén hercegnőt, ám attól való félelmében, hogy rokona nem fogja felismerni, kétségbeesett lépésre szánta el magát, s megpróbált véget vetni az életének. A fiatal nő felvette az Anna Anderson nevet, és élete nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta bebizonyítani: ő Anasztázia.

Egyesek felismerték, mások megtagadták


Amikor híre kélt az állítólagos hercegnő felbukkanásának, ellátogatott a kórházba Alexandra, a cárné egyik udvarhölgye, de Anderson nem volt hajlandó előbújni a takaró alól, ezért az asszony kijelentette: Anderson valótlant állít. Írén hercegnő is elment Andersonhoz, és megerősítette az egykori udvarhölgy véleményét, bár szűk körben megvallotta, van benne némi bizonytalanság. A fia, Sigismund pedig határozottan azt mondta, hogy Anderson azonos Anasztáziával. Az európai uralkodók nem nyilvánítottak egyértelműen véleményt. A néhai cár szeretője, Matild Cseszinka úgy vélekedett, hogy Anderson és a fiatal hercegnő egy és ugyanaz a személy, és Pierre Guillard, Anasztázia egykori tanítója, kezdetben támogatásáról biztosította a fiatal nőt, aztán meggondolta magát. Az udvar alkalmazásában állt Eugene Botkin, a cár orvosa volt, és családjának tagjai egészen biztosak voltak abban, hogy Anderson ereiben királyi vér folyik; elsősorban az győzte meg őket, hogy a fiatal nő részletesen beszámolt a hercegnő és a Botkin gyerekek közötti leveleHecegnőnek születni kell


A fiatal nő viselkedése hercegnői volt, ez nehezen vitatható. Azt mondták róla, hogy arrogáns, követelőző, és gyakorta kap dührohamot. Kiválóan beszélt angolul, franciául, németül, és jól láthatóan mindent értett, ha oroszul szóltak hozzá, bár az is igaz, hogy ezen a nyelven nem volt hajlandó megszólalni. Amit szerencsés megmeneküléséről mondott, a testén talált sérülések és hegek alátámasztották. Az arcberendezését és arcvonásait vizsgáló szakemberek arra jutottak, hogy rendkívüli módon hasonlít Anasztáziára. Hasonló testi rendellenességei voltak, mint a fiatal hercegnőnek, és írásszakértők szerint a kézírásuk is azonos volt. Mi több, azt beszélték Andersonról, hogy fölöttébb tájékozott a királyi ügyekben. Beszámolt róla, hogy Anasztázia nagybátyja, a Hessei Ernst nagyherceg titokban meglátogatta az orosz uralkodót 1916-ban, amikor a két család tulajdonképpen háborúban állt egymással. Ez a tény csak 1966-ban nyert hitelt érdemlő bizonyítást, Ernst mindig is határozottan tagadta.

Ál-teóriák? 


Állítólag Ernst kezdte el terjeszteni a teóriát, miszerint Anderson valójában egy Franziska Schanzkowski nevű, lengyel, gyári munkásnő. Azt beszélték az emberek, hogy Schanzkowski egy nappal Anderson berlini megjelenése előtt tűnt el. Az Anderson testén lévő sérülések, állították sokan, onnan származnak, hogy Schanzkowski munka közben, a fegyvergyárban leejtett egy gránátot. Ám Anderson kistermetű, törékeny nő volt, Schwanzkowski viszont egy tanyán nevelkedett, és állítólag kifejezetten erős felépítésű volt.
Anderson folyamatosan igyekezett bizonyítani az igazát, de a bíróság előtt sosem járt sikerrel. 1968 vége felé feleségül ment egy John Manahan nevű, tehetős amerikaihoz. 1984-ben halt meg tüdőgyulladásban. Holttestét elhamvasztották, ám a korszerű DNS teszteknek köszönhetően ezzel nem ért véget a történet.

 


Mit mond a DNS vizsgálat?


1991-ben nyolc ember földi maradványait találták meg Szibériában. A törvényszéki orvostani vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel azonosították Miklós cár és felesége, Alexandra, valamint három gyermekük holttestét. Brit tudósok összehasonlították a holttestek DNS-ét Anderson hajmintáival, és nem találtak egyezést. Anderson DNS tesztje viszont egyértelműen hasonlóságot mutatott Franziska Schanzkowski másod-unokatestvérének vérmintájával. Úgy tűnik, hogy Anna Anderson rejtélye egyszer és mindenkorra megoldódott. Egyetlen körülménytől eltekintve.
Amikor az orosz hatóságok 1991-ben megtalálták a cári család tagjainak maradványait, két holttest hiányzott. Az egyik a cár fiáé, Alekszejé volt. A másik pedig a legkisebb lányáé, Anasztáziáé.

 



Mit mondhatnánk? A DNS-teszteket már sokszor meghamisították a történelem folyamán. A képek viszont örökké megmaradnak, és némán üzennek nekünk. Ki-ki döntse el, számára mit mondanak...

Forrás: Matt Lamy: 100 megmagyarázhatatlan rejtély, Sziget Kiadó
Fotó: wikipediazés tartalmáról.  

Asztali nézet